A boldogság lehetőségéről, az életünket meghatározó döntésekről, a provokációk elkerüléséről beszélgettünk a Budaörsi Latinovits Színház Liliom-előadása kapcsán Kovalik Balázs rendezővel és Alföldi Róbert címszereplővel. Még az is szóba került, ha nem is fizikálisan, de gyakran megütjük azt, akit szeretünk.
Megjött az ősz, felpörgött a járvány, ami pedig patthelyzet volt, az az is maradt. A szeptember úgy telt el, mintha egy helyben topogtunk volna, minden változott, de minden ugyanaz maradt, a párhuzamos valóságok pedig nem kerültek közelebb egymáshoz. Ez volt az elmúlt hónap az Élet+Stílus és a Kult rovatban.
A jelenleg zajló kultúrharc nem az ideológiáról, hanem az egyéni hatalomvágyról szól, és Magyarországon még mindig a feudális tekintélyelvűség irányítja a rendszert Kovalik Balázs szerint. A Operaházból tíz éve politikai okokból eltávolított rendező ezért nem tervezi, hogy hazaköltözik Németországból, most is csak a közelmúltban elhunyt régi barátja, Térey János darabjának megrendezését vállalta az Örkény Színházban.
Ha nem akarja egy ország, hogy valami megváltozzon, akkor nem érdemes erőlködni – véli Kovalik Balázs, aki nem látja a valódi szándékot egy intelligens, gondolkodó társadalom kinevelésére. A rendezésével nyitotta meg újra a kapuit a több mint öt éven át tartó felújítási munkák után a bayreuthi Markgräfliches Opernhaus, és a darab ott van a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában is. Ennek apropóján beszélgettünk a rendezővel.
Péntek este mutatják be a müncheni August Everding Színházi Akadémia mesterszakos növendékei a francia Antoine Mariotte Salome című operáját a Prinzregententheaterben. Kovalik Balázs, a szak vezetője az Oscar Wilde színmű zenei feldolgozásának különös, Richard Strausséval egykorú verzióját állítja színpadra.
Nehéz fölidézni, mikor kezdte utoljára így új szezonját a Magyar Állami Operaház Budapest. Végre mellszobrot kapott a ház emlékezetes, bár rövid periódusát jegyző Gustav Mahler, a magyar és európai uniós himnusz után az ő II. szimfóniája csendült fel az évadnyitón. Nyolc nappal később pedig premierrel rukkoltak elő, nem is akármilyennel: Boito Mefistofele című darabjával, amely több mint száz éve „láthatatlan” volt Budapesten.
